Gary Moore Életrajzi adatok Teljes név Robert William Gary Moore Született 1952. április 4. - Elhunyt 2011 február 6. (+58) R.I.P.Származás Belfast, Írország Pályafutás Mûfajok blues Aktív évek 1969 - Kapcsolódó elõadó(k) Thin LizzyColosseum IISkid RowBBMScars Hangszer énekes, gitáros, dalszerzõ Gary Moore (teljes nevén: Robert William Gary Moore) (Belfast, 1952. április 4.): Észak-Írországban született rock- és blues-gitáros. Sok híres vendégzenésszel készített felvételt, köztük a Cream két tagjával, Jack Bruceszal, valamint Ginger Bakerrel, George Harrisonnal, BB Kinggel és még sokan másokkal. Rengeteg gitárosra volt és van ma is hatással. Példaképei Jimi Hendrix és John Mayall, valamint közvetlen mentora, Peter Green, a Fleetwood Mac gitárosa.


A kezdet Gary Moore pályafutása a Skid Row ír együttesben kezdõdött, ahol Brendan „Bush” Shiels basszusgitáros-énekes, Nollaig Bridgeman dobos és Paul Chapman gitáros-énekes társaságában zenélt. 1969-ben, 17 évesen csatlakozott a társasághoz, és az 1970-es Skid és az 1971-es 34 Hours lemezeken játszott az együttesben.
Run For Cover 1985-ös lemez, mely több országban is nagy sikereket aratott. Rajta található két nagyobb sikerû szám, a már a "Victims Of The Future"-ön is szereplõ "Empty Rooms" és az "Out In The Fields". Ez utóbbi egy duett Phil Lynottal, a szám az ötödik helyet érte el a slágerlistán. Hangzásában kezd hasonlítani az elkövetkezendõ két album zenei világára. Életpályája Kelta zenei világ: 1987-1989 1987-ben jelent meg a "Wild Frontier" címû lemeze, melyen felfedezhetõ a zenész észak-ír származására utaló zenei világ. Öt szám jelent meg róla kislemezen: az "Over The Hills And Far Away", a "Wild Frontier", "The Loner", "Take A Little Time" és a "Friday On My Mind". A "The Loner" egy Cozy Powell szám feldolgozása, bár a két szám közötti hangszerelési különbség igen jelentõs, és Gary Moore által vált a szám népszerûvé. Az albumon zenésztársai:Bob Daisley (Basszusgitár)Neil Carter (Billentyûs hangszerek és vokál)Dobos a lemezen nem játszik, a ritmust dobgép szolgáltatja.1989-ben jelent meg az "After The War" címû lemeze. A CD változatot egy-egy instrumentális dal nyitja és zárja, a Dunluce (Part 1) és a Dunluce (Part 2). A lemez közepén hallható "The Messiah Will Come Again" az 1988-ban meghalt Roy Buchanan egyik számának feldolgozása. A "Blood Of Emeralds"-ot egyesek a "Wild Frontier" címû szám folytatásának tartják. Négy kislemez jelent meg róla. Blues-korszak: 1990-1995 [szerkesztés]1990-ben adta ki eddigi legsikeresebb, "Still Got The Blues"-ra keresztelt korongját, mely több mint három millió példányban kelt el. Az elõzõ lemezektõl eltérõen itt az egyetlen és kizárólagos zenei irányzat, mint a cím is sugallja, a blues. Sok híres vendégzenész is játszik az albumon, mint Albert King, akivel az "Oh, Pretty Woman" címû számban játszik, vagy George Harrison, aki a "That Kind Of Woman" címû számban mûködik közre zenészként, slide gitárt használva. Hat kislemez jelent meg róla. Zenésztársai a lemezen:Andy Pyle (Basszusgitár)Bob Daisley (Basszusgitár)Graham Walker (Dob)Brian Downey (Dob)Mick Weaver (Zongora, elektromos zongora, Hammond-orgona)Don Airey (Hammond orgona, zongora, billentyûs hangszerek)Nicky Hopkins (Zongora)Raoul D'Olivera (Trombita)Stuart Brooks (Trombita)Martin Drover (Trombita)Frank Mead (Alt és tenor szaxofon, harmonika)Nick Pentelow (Tenor szaxofon)Nick Payn (Bariton szaxofon)Gavin Wright (Vonósok a 4. (Still Got The Blues) és 9. (Midnight Blues) számban)Albert King (Gitár a 2. (Oh, Pretty Woman) számban)George Harrison (Gitár a 10. (That Kind Of Woman) számban)1992-ben jelent meg az "After Hours" címû lemez. Az album a rossz nyelvek szerint csupán a "Still Got The Blues" utórezgése, bár ez a megfogalmazás semmiképp nem helyénvaló, köszönhetõen az olyan daloknak, mint a "Cold Day In Hell" vagy a "Story Of The Blues". 5 kislemez jelent meg róla.1993-ban kislemezen kiadják a "Parisienne Walkways" címû számának a Royal Albert Hall-ban nagyzenekari kísérlettel elõadott változatát. A kislemez a sikerlistán 32.-ik helyig jutott.1995-ben adta ki a "Blues For Greeny" címû lemezét, melyet Peter Greennek ajánl, az iránta való tisztelete jegyében. A lemez mellé adott füzetben úgy fogalmaz, hogy ez nem egy "Tribute-album", hanem fõhajtás egy nagy zenész munkássága elõtt. Két kislemez jelent meg róla. Az albumon zenésztársai:Andy Pyle (Basszusgitár)Graham Walker (Dob)Tommy Eyre (Billentyûs hangszerek)Nick Pentelow (Tenor szaxofon)Nick Payn (Baritone szaxofon)Gavin Wright (Húros hangszerek)



Újhullám: 1997-1999 1997-ben jelent meg újhullámos lemeze, a "Dark Days In Paradise", melyen a bluest keveri a poppal, és számos zenei irányzat fellelhetõ még. Az újfajta hangszerelés köszönhetõ az új session zenészek alkalmazásának (mely kétség kívül jót tett a lemez hangulatának), köztük Guy Prattnek, aki a Pink Floyd 1987-88-as és 1994-es turnéján, valamint 1994-es "The Division Bell" címû lemezén játszott basszusgitáron. Három kislemez jelent meg a lemezrõl. Az albumon zenésztársai:


Guy Pratt (Basszusgitár)Gary Husband (Dob)Magnus Fiennes (Billentyûs hangszerek)1999-ben bocsátották ki az "A Different Beat" címû lemezét, mely a jelek szerint a legnépszerûtlenebb munkája. Gary Moore játszik a lemezen az elektromos gitár mellett basszusgitáron és billentyûs hangszereken is. Ez volt az elsõ stúdióalbuma, melyrõl nem adtak ki egy kislemezt sem. A lemezen zenésztársai:Gary Husband (Dobok a 3. (Worry No More) és 4. (Fire) számban)Robert King (Programozás és billentyûs hangszerek)Phil Nicholls (Programozás a 8. (Can't Help Myself) számban) Vissza a blues-hoz: 2001- [szerkesztés]Két év hallgatás után, 2001-ben megjelenik a "Back To The Blues" album. Mint a cím is sugallja, Gary Moore az újhullámos zenérõl visszatért a jól bevált szakterületéhez, a blueshoz. Továbbá hallható a lemezen a "Picture Of The Moon" címû, kislemezen is megjelent dal, mely sokakat a "Still Got The Blues"-ra emlékeztet. Két kislemez jelent meg a lemezrõl. Zenésztársai a lemezen:
Pete Rees (Basszusgitár)Darrin Mooney (Dob)Vic Martin (Billentyûs hangszerek)Martin Drover (Trombita)Frank Mead (Tenor szaxofon)Nick Pentelow (Tenor szaxofon)Nick Payn (Baritone szafxofon)2003-ban digitálisan újrakeverik és kiadják életmûvének nagyobb szakaszát. Az újramaszterizált lemezek címei:
1.Corridors Of Power2.Victims Of The Future3.We Want Moore! (Koncertlemez)4.Run For Cover5.Rockin' Every Night (Gary Moore Live In Japan) (Koncertlemez)6.Wild Frontier7.After The War8.Still Got The Blues9.After Hours10.Blues For Greeny11.Dark Days In Paradise12.Around The Next Dream (Jack Bruce-szal és Ginger Bakerrel)A "Back To The Blues" sikere után az elõzõnél és hosszabb hallgatás következett, mígnem 2004-ben jelentkezett a "Power Of The Blues" címû lemezzel. Bár az elõzõ lemeznél is jelentkezett, de igazán ekkor kezdõdik el Gary Moore azon korszaka, mikor a lemezein szinte fele-fele arányban oszlik meg az õáltala írt dalok és feldolgozott számok sora. A lemezen szerepel a híres Willie Dixon szám, az "I Can't Quit You Baby", mely a Led Zeppelin-nek sok fejfájást okozott, a Dixonnal szembeni plágiumper elvesztése miatt. Errõl a lemezrõl nem adtak ki kislemezt, és azóta sem adnak ki ilyen jellegû hanghordozókat Gary Moore lemezekrõl. Zenésztársai a lemezen:
Bob Daisley (Basszusgitár)Darrin Mooney (Dob)Jim Watson (Billentyûs hangszerek a 2. (There's A Hole), az 5. (That's Why I Play The Blues) és a 9. (Can't Find My Baby) számban.)Ugyanebben az évben, májusban fellépett a Fender Stratocaster 50. születésnapjára rendezett koncerten, a Wembley Stadionban. Ez az utolsó koncertek egyike, melyet a stadion felújításának elkezdése elõtt rendeztek. Olyan gitárosokkal lépett fel, mint David Gilmour, Brian May, vagy Mike Rutherford. Egy számot adott elõ, Jimi Hendrixtõl a "Red House" címût. Néhány napra infúzióhoz volt kötve a jobb keze, mert ínhüvelygyulladásból származó bántalmai voltak. Orvosai nem engedélyeztek neki több szám eljátszását. A betegsége ellenére elõadását a legjobbak közé sorolják, sokak szerint az õ elõadása volt a legjobb azon az estén, amely nem kis dolog egy ilyen fájdalmakkal járó egészségügyi probléma esetén.


2006-ban jelentkezett új lemezzel: "Old New Ballads Blues". Borító-designja erõsen emlékeztet a "Blues For Greeny" lemezre. A cím valójában két számra vonatkozik, a 3.-ra (Midnight Blues) és a 6.-ra (All Your Love). Mindkét szám a "Still Got The Blues" albumról valók, lassabb ütemûek, így nyilvánvalóan hosszabbak. Az "All Your Love" intenzívebb basszust kapott. Zenésztársai a lemezen:
Jonathan Noyce (Basszusgitár)Darrin Mooney (Dob)Don Airey (Billentyûs hangszerek)Nick Payn (Baritone szaxofon)Nick Pentolow (Tenor szaxofon)Frank Mead (Alt szaxofon)Sid Gould (Trombita)továbbá
Pete Rees (Basszusgitár a 9. (No Reason To Cry) számban)Graham Walker (Dob a 9. (No Reason To Cry) számban)Vic Martin (Billentyûs hangszerek a 9. (No Reason To Cry) számban)2007-ben megjelent a "Close As You Get" címû lemez, melyet az "Old New Ballads Blues" folytatásának is neveznek. Az album tizenegy számából összesen ötöt szerzett Gary Moore. Zenésztársai a lemezen:Pete Rees (Basszusgitár)Brian Downey (Dob)Vic Martin (Billentyûs hangszerek)A hírek szerint Gary Moore januárban stúdióba vonul, hogy új lemezén dolgozhasson, mely végül 2008 szeptemberében jelenik meg.
2008. június 14-én lépett fel Alsóörsön, a Harley-Davidson Fesztiválon, mint a fesztivál legfõbb fellépõje. A koncerten játszott számok listája:
1.Oh Pretty Woman2.Hard Times3.Since I Met You Baby4.Down The Line5.Have You Heard6.Mojo Boogie7.All Your Love8.Thirty Days9.I Love You More Than You'll Ever Know10.Don't Believe A Word11.Still Got The Blues12.Walking By Myself13.The Blues Is Alright (Elsõ ráadás)14.Parisienne Walkways (Második ráadás) Diszkográfia [szerkesztés] Albumok a Skid Row-val [szerkesztés]Skid Row, 197034 Hours, 1971 Albumok a Colosseum II-val [szerkesztés]Strange New Flesh, 1976Electric Savage, 1977War Dance, 1977 Albumok a Thin Lizzy-vel [szerkesztés]Night LifeRemembering Part 1Black RoseContinuing SagaThe Adventures of Thin LizzyLifeDedication Album a BBM-mel [szerkesztés]Around The Next Dream, 1994 Album a Scars-szal [szerkesztés]Scars, 2002 Szólóalbumok [szerkesztés]Grinding Stone, 1973Back on the Streets, 1978Corridors of Power, 1982Live at the Marquee, 1983Rockin' Every Night – Live in Japan, 1983Victims of the Future, 1983Dirty Fingers, 1984We Want Moore, 1984Run for Cover, 1985Wild Frontier, 1987After the War, 1989Still Got the Blues, 1990After Hours, 1992Blues Alive, 1993Ballads & Blues 1982-1994, 1994Blues For Greeny, 1995Dark Days In Paradise, 1997Out in the Fields – The Very Best of Part 1, 1998Blood of Emeralds – The Very Best of Part 2, 1999A Different Beat, 1999Back to the Blues, 2001Live at Monsters of Rock, 2003Power of the Blues, 2004Old New Ballads Blues, 2006Close As You Get, 2007Bad For You Baby, 2008 Szóló kislemezek [szerkesztés]After The War, 1988Always Gonna Love You, 1982Always There For You, 1997Back On The Streets, 1978Cold Day In Hell, 1992Crying In The Shadows, 1986Don't Let Me Be Misunderstood, 1984Empty Rooms, 1984Empty Rooms, 1985End Of The World, 1982Enough Of The Blues, 2001Falling In Love With You, 1983Friday On My Mind, 1987Hold On To Love, 1984I Have Found My Love In You, 1997I Loved Another Woman, 1995Led Clones, 1989Listen To Your Heartbeat, 1985Livin' On Dreams, 1989Midnight Blues, 1990Military Man, 1985Moving On, 1990Need Your Love So Bad, 1995Nuclear Attack, 1981Oh Pretty Woman, 1990One Day, 1994One Good Reason, 1997Only Fool In Town, 1992Out In The Fields, 1985Over The Hills And Far Away, 1986Parisienne Walkways, 1978/1979Parisienne Walkways, 1983Parisienne Walkways, 1986Parisienne Walkways, 1993Picture Of The Moon, 2001Reach For The Sky, 1986Ready For Love, 1989Run For Cover, 1985Separate Ways, 1992Shapes Of Things, 1984Since I Met You Baby, 1992Spanish Guitar, 1979Still Got The Blues, 1990Still Got The Blues, 1993Story Of The Blues, 1992Take A Little Time, 1987The Loner, 1987Too Tired, 1990Walking By Myself, 1990Walking By Myself (live), 1993Wild Frontier, 1987